Részben igazuk van. De ez egyrészt csak a látványosabb videoklipek kedvéért összehozott "díszlet", másrészt az önkifejezésnek egy sajátos és egyben kisarkított eszköztára. A valóság ennél jóval összetettebb. Manapság, ha megkérdezünk valakit, hogyan tudná definiálni a "rap" kifejezést, legtöbbször azt mondja, hogy a rap, a nyelv sajátosságait trükkösen kihasználó rímek sorozatából összeálló vers-szerű, zenével kiegészített műfaj.

Ez így van! "You're goddamn right!" (Ice Cube idézet - a szerk.) A fent leírt forma gyökerei a középkori afrikai kultúrába és szájhagyományba vannak ágyazva. A történelemből mindannyian tudjuk, hogy Amerika felfedezése után a telepesek hamar rájöttek, hogy rohadtul nem kell nekik a földeken izzadniuk, sokkal egyszerűbb, ha Afrikában összefogdosott négereket alkalmaznak nulla forintos kezdő fizetésért, rabszolga besorolással. Karrier lehetőségként, akik jól dolgoztak, harminc-negyven év múlva managerek lehettek, korbáccsal a kezükben felügyelhették a többieket. (Tiszta McDonalds feeling számomra...) Az így kialakuló afro-amerikai közösség kedvelt hagyományörző önkifejezési eszköze volt a rappelés.

A modernkori rap zene közvetlen gyökereit a reggae zene alapjaiban találjuk meg. A korai '70-es években egy Kool Herc nevű jamaikai dj New York Nyugat-Bronx negyedébe költözött. Új lakhelyén megpróbálta a jamaikai stílust vegyíteni a dj-zéssel, improvizált rímeket nyomott a mikrofonba, dub alapokra magyarázott sajátos kiejtésével.

Sajnos nem lehet máshogy írni, New York lakossága szart a reggae-re, így Kool Herc is alkalmazkodott a helyi populáris zenéhez, és stílusát ezekhez igazította. Mivel a két műfaj egyidejű vegyítése - pontosabban a reggae alapok rövid bevágása a populáris zenébe -, nem ment másképp, a srác gyorsan megtanulta, hogyan tudja az audio mixer és két lemezjátszó használatával a kívánt alapot beloopolva játszani, amíg a másik lemezt cserélgetve az amerikaiak által is ismert számokat kevert gyors egymásutánban. Ebből a korai időszakból jött az a szokás, hogy a dj-k felismerve a party prominensebb résztvevőit, a mikrofonban köszöntötték őket. (pl. "Yo, my name iz Kool Herc and saying my mellow Marky D is in the house tonight.")

Ahogy Kool Herc fejlődött, egyre inkább bevonta két haverját: Coke La Rock-ot és Clark Kent-et a mikrofon dolgoztatásába. Ők lettek Kool Herc and the Herculoids néven a rap szakma első mc csapata. (Big up! Csak köszönni tudjuk nekik - a szerk.) A rappelés hamarosan New Yorkon is túlnőtt, az egész fekete kisebbséget megfertőzte. Hogy miért? Egyszerű: nem kerül pénzbe, nem kellenek hozzá különösebben összetett dallamok, bárhol, bárki, bármennyi ideig csinálhatja. A rappelés az önkifejezés eszköze lett. Nincsenek szabályai, legfeljebb annyi, hogy a ritmushoz igazodni kell, illetve, hogy a szövegnek újszerűnek kell lennie. Házibulikban megszokott lett a két lemezjátszó és a mikrofon, amibe folyamatosan magyaráztak egymást túllicitálva a srácok és csajok.

Ennél a pontnál egy fontos szemléletbeli megállapítást kell tenni. A rap és a hip-hop nem egy és ugyanaz! A hip-hop az egész kultúra gyűjtőneve: a graffitizésé, a breakelésé, a street style öltözködésé, a sajátos nyelvezeté, a dj-zésé (cuttin' and stratchin') és a rappelésé / mc-zésé. A rap a fekete kisebbségi politika alapja is lett. Pl. híres Martin Luther King '67-ben elmondott beszéde, mely a fekete és fehér amerika jövőjéről beszélt. (Biztos ismeritek, egymillió számban benne van sample-ként a beszéd kezdete: "I have a dream!")

A hip-hop úttörői: Afrika Bambaataa (aki Zulu Nation néven alapított csapatot), Chief Rocker Busy Bee, Grandmaster Flash, Grand Wizard Theodore and the Romantic Five, Crash Crew, Master Don Comittee. A hip-hop tradíciók vegyültek közben indián és mexikói eredetű hagyományokkal. Ennek sajátos szüleménye a hidraulikus felfüggesztéssel szerelt lowrider autók. A kedvencem a '64-es Chevy Impala, minden rapper szimbolikus járműve.

A fent röviden bemutatott alapokon nyugszik a jelenkor rapszakmája. Sokat változott, esetenként torzult, vagy hiteltelenné vált, de akkor is ezekből a gyökerekből ered. Aki kicsit is ad magára nem csak a zenét hallgatja, hanem elmélyed a múltban. Sok mindet meg fog érteni és szeretni...

mistaKoHee
2004. január 14