Nem titok Istennel beszélgetni

" ­ BURNING SPEAR "Akartok még egy kis original roots rock reggae-t?" ­ hangzik el a kérdés számtalanszor egy Burning Spear-koncerten Winston Rodney szájából. Vagy inkább lelkébõl, mert még sokadszorra sem hiszed el, hogyan lehet ezt a mondatot annyira klisé mentesen kimondani. Egy jó énekessel találkozni nem nehéz, kitûnõ reggae énekesbõl van számtalan. Akad pár profetikus alkat még a mûfajon belül is. De ha meg akarod nevezni a reggae jelenlegi prófétáját, az csak egy van. Winston Rodney, vagyis a Burning Spear. "A rastafari nagykövete." "A zene mestere."

A '80-as évek legnevelõbb hatású szórakoztatója. Eddig hatszor jelölték Grammy díjra az év legjobb reggae lemeze kategóriájában, aztán ott vannak a Billboard Top 10 sikerek, vagyis mind a becenevek, mind a hivatalos elismerések azt mutatják, hogy ez az ember 1969-es debütálása óta egyike a reggae kiemelkedõ alakjainak.

Két meghatározó név az indulásnál:

Bob Marley és Marcus Garvey. Mindhárman a jamaicai St. Ann's nevû helységben születtek.

A Marley-sztori:

"Bár egy helyen nõttünk fel Bobbal, csak késõbb, mint fiatalemberek találkoztunk. Bob éppen a földjére ment, szamarat vezetett vödrökkel, és a vasvilláját, a vadászkését, meg a palántáit cipelte. Beszélgettünk mindenrõl, zenérõl, vallásról, kultúráról, aztán megkérdeztem mit csináljak, ha én is énekelni akarok. Menj, nézd meg a Studio One-t, mondta." A kislemezek után itt jelent meg az elsõ két nagylemez, a Burning Spear és a Rocking Time (1973-74).

Marcus Garvey a XX. század eleji afrikai-amerikai fekete mozgalmak vezetõje volt. A fekete kérdést globálisan, az afrikai családfa egészére nézve kezelte.

Tanításának fõ motívumai:

 önbizalom, önfegyelem és büszkeség, valamint meghirdette az õshazába való visszatérés programját.

Az egész reggae mozgalomból a mai napig a Burning Spear õrzi a legkitartóbban Garvey fáklyájának lángját. Az 1975 ill. '76-ban megjelent Marcus Garvey és Garvey's Ghost lemezek óta töretlen következetességgel propagálja egyre szélesebb körben a nagy elõd eszméit.

David Hinds, a Steel Pulse nevû, szintén alap reggae banda énekese: "A Burning Spear volt a rastafari filozófia tulajdonképpeni megalapítója Angliában, még Bob Marley elõtt." A Burning Spear látnoki zenéjének fókuszában mindig kulturális és spirituális nézetek, tanítások állnak. A látomások pedig minden új lemezmegjelenéssel egyre inkább az egyetemesség irányába szélesednek. Garvey mellett visszatérõ alakok a számok szövegeiben Martin Luther King és Malcolm X. A feketék szabadságjogaiért folytatott küzdelméért Nelson Mandela-díjjal tüntették ki. Elhivatottságát tükrözi a Burning Spear név kiválasztása is. Az inspiráló személy Jomo Kenyatta, Kenya elsõ államfõje, afrikai szabadságharcos. Õt emlegették Égõ Lándzsa-ként. Igazából attól íródik e cikk, ami a Burning Spear történelemóráin, politikai röpiratain túl és azon belül van. Ahogy a lemezeken felvetett politikai, napi témák egyre nemzetközibbé válnak és kifelé terjeszkednek, úgy mennek egyre jobban befelé az ember igazi valóját kutató kérdések. Új lemezének címe (Appoinment with His Majesty ­ 1997) szerint a harcos lét legkeményebb szintjére jutott.

Találkozás Õfelségével:

 A hit központi szerepe a reggae-ben egyértelmû. Az alapmentalitás illusztrációjaként álljon itt egy példa. Winston Rodney kísérõzenekarának, a Burning Band-nek 1978-tól tagja Nelson Miller, akit az egyik legjobb, de legkevésbé ismert reggae dobosnak tartanak. Válasza a kérdésre, hogy melyik volt az a szám, melyikben a dobjátékára azt mondta, na ez az, ez az én saját hangom, így hangzik: "Sok ilyen volt, de hogy igazán õszinte legyek, semmi nem a tiéd igazán. Minden valahonnan jön. Számomra egyetlen mûvész sem teljesen eredeti. Minden az Atyától jön. Csak õ eredeti." De nem az "egy az Isten" és a "dicsérjük az Urat" szövegektõl kimagasló a Burning Spear. Sõt, azt is tapasztalhattuk már, hogy a prédikálás ilyen szinten életre tud kelni a dalokban. Ezek a reggae-imák a zene vibrálásával és a sorok simogató, kántálásszerû ismétlésével úgy hatolnak a szívbe, mint egy ténylegesen égõ lándzsa. Mégis, a fohászok hasonló mércéjû elõadásával a közeli lelki rokonoknál is találkozhatunk (Little Axe, Bim Sherman, African Headcharge). A Burning Spear tovább lép, ahol az ima véget ér, ott kezdõdik a meditáció. "Nem titok Istennel beszélgetni", és ebbe a társalgásba nem csak az én mondanivalóm, hanem a másik fél meghallgatása is bennefoglaltatik. Elõször te akarsz: "Az emberek zenéje akarok lenni, a világ zenéje, béketeljes zene, hogy játszanak, halljanak és táncoljanak. Mi többet akarhatnék." Majd elhallgatsz és a csend megtelik hangokkal. "Mielõtt lefekszel beszélj vele, mielõtt felkelsz és meglátod a fényt, beszélj vele, ha rossz napod volt, beszélj vele." Aztán csak egyvalami marad: "Csak táncolni akarok és tudni, hogy jól táncolok-e." Részletek egy interjúból: "Nem én döntök, a sorsot nem tudom megváltoztatni, haladok tovább a meghatározott úton. Marley halála után sokan más irányba mentek, most mindenki visszatér az eredetihez, mert vissza kell, hogy térjél. Csak nekik hiányzik a terv." "Amikor helyesen cselekszel, az gyakran nem túl népszerû. De akkor is azt kell tenned. Csak az évek bizonyítják, hogy a jó dolgok hosszú életûek. Sok zene olyan, mint a gyorsétkezde, odarohansz, bekapod a hamburgert, meg a sült krumplit és már futsz is el. A Burning Spear olyan, mint egy ínyenc vacsora." 1978-ban Bob Marley énekelte az Easy Skanking-ben: "Bocsánat, hogy rágyújtok a spanglimra, de Uram, fel kell emelkednem, máshogy nem tudok elszakadni a valóságtól. Ezért maradok a spanglimnál." Kövezzenek meg a ganja-hívõk, de ha Bob Marley ma élne, nem ezt mondaná. Inkább úgy festene, mint Winston Rodney a két utolsó Burning Spear-album borítóján. Valódi erõt sugárzó tartás és rendíthetetlenül tiszta tekintet Zion egy õszinte harcosától.